A mélyhátizmokról már szóltam egy bejegyzésben, ebben a cikkben a gerinc kisízületeiről írok, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire fontos épségük megőrzése. Mennyi fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat, ha foglalkozunk ezekkel a kicsi, de nagyon fontos ízületeinkkel is. Higgyétek el, szörnyű kínokat okozhatnak a degenerálódott kisízületek a gerincben, ami akár odáig is fajulhat, hogy nemes egyszerűséggel kiiktatják a fájdalmas szegmentumot a gerincből azáltal, hogy összecsavaroznak pár csigolyát.

Ugye eddig nem kellene eljutni???

 

A gerinctréning (és a dinamikus jóga) gyakorlatanyagában az erősítések és nyújtások mellett kiemelt helyen szerepel ezen ízületek átmozgatása is. Heti legalább egyszer illene ilyen típusú órára is eljárni. Kifizetődőbb (és nem anyagilag értem) a megelőzés e tekintetben (is).

 

Lássuk, miről van szó!

Gerincünk hátsó oldalán két ízületi sor fut végig. Minden csigolyán két ízületi felszín van felfelé is meg lefelé is. Úgy képzelhetjük el, mintha minden csigolya nyújtana két kezet felfelé a felette lévő csigolyához és lefelé is az alatta lévőhöz és így összekapaszkodna a felette és alatta lévővel is.

Ezek a kisízületek felépítésüket tekintve pont olyanok, mint például a térd vagy csípő, csak kicsiben. Így néz ki sematikusan egy ízület:

 

A csontvégeket ízületi porc (cartilage) fedi, melynek táplálásáról az ízületi folyadék (synovial fluid) gondoskodik. Ez a folyadék viszont csak (és tényleg csak!) mozgás hatására termelődik, tehát ahhoz, hogy a porc épségben maradjon és védje a csontvégeket – biztosítva ezzel a fájdalommentes elmozdulást – mozgásra van szükség!

 

 

 

 A gerinc kisízületeiben lévő porc táplálása is csak a mozgás hatására termelődő szinoviális folyadék által lehetséges. Aki elhanyagolja, az jó eséllyel néz szembe fiatal felnőtt korára, ha kicsit szerencsésebb, akkor 40-50-es éveire a derékfájással. A kisízületi kopások vezető tünete ugyanis a derékfájás (a kellemetlentől a kínzóig), főleg mozgások közben (gerinccsavarás, hátrahajlás, nehéz tárgy emelése stb.).

 

Az üvegporcról jó tudni valamit: ha elkopott, akkor nem nő újra! Tehát kiemelt szerepe van a megelőzésnek!

Csak elrettentésképpen (hogy tényleg komolyan vegyétek a heti minimum egyszeri tornáztatását a gerincnek): amikor a beteg már kínok kínját éli át, mert minden mozdulat eszméletlenül fáj, akkor végzik el az úgynevezett fúziós műtétet, amikor kettő vagy több csigolyát összecsavarozva megszüntetik a mozgást az adott csigolyák között. Ha nincs mozgás, nincs fájdalom. A beteg életminősége óriásit javul, hiszen megszabadult a fájdalomtól, de elképzelhetjük, hogy milyen további problémák forrása lehet, ha elmerevítik a gerincet egy szakaszon. Egyrészt a mozgáshatárok beszűkülnek, ez evidens. Aztán később a mozgékonyan maradt szegmentumok próbálják kompenzálni a kieső „kollégákat”, ami túlzott mozgás újabb problémák melegágya.

 

 

Nem győzöm tehát hangsúlyozni a megelőzés szerepét! Semmi mást nem tehetünk gerincünk kisízületeiért, minthogy mozgásban tartjuk őket. Erre kiválóan alkalmasak a gerinctréningek, a dinamikus jóga foglalkozások, ahol az izmok erősítése és nyújtása mellett speciális gyakorlatokat végzünk a kisízületek alapos átmozgatására is.

Mindezt kellemes zenékre, szép és jóleső mozdulatokkal, gyakorlatokkal.

 

Az irodákban egyre több helyen tűnnek fel az óriáslabdák mint ülőalkalmatosságok. Azt már rég tudjuk, hogy ezen is lehet csúnyán ülni. A fő attrakció a labdáknál nem a szép tartás! Hanem az, hogy mivel állandóan mocorog alattad (önkéntelenül is gurulgat az ember rajta), a gerinced állandóan mozgásban van, tehát a kisízületekben az ízületi folyadék termelődik és táplálja a porcfelszínt. Hívják éppen ezért dinamikus ülésnek is.

Ugyanezt a célt szolgálják az úgynevezett ülőpárnák vagy diszkek, amik felfújt gumikorongok. Ráülsz és szintén mocorog alattad, tehát ugyanaz a mobilizációs hatása van.

 

Ha sokat ülsz napközben, érdemes ilyesmiket beszerezned!

 

 

És heti minimum egyszer tornáztasd meg a gerincedet! Meghálálja!